Újabb nagy lépés a világ fontos dolgainak megértése felé
Unhi, eddig azt hittem filozófus is vagy, nemcsak váratlan és grandiózus összefüggéseket felfedező zseni, viszont akkor a miért? oly gyakran felmerülő kérdésére is válaszolni kellene valahogy. OK, van tételed, empirikusan bizonyítható, hogy így van, de miért is?
2 years agoPedig mennyival jobb amikor technikás zenészek lelküket kiadva szólóznak!
Sajnos ebben a mai “csupa loop modernségben” nincs semmi fogható, érzékelhető “egyéniség” és onnantól bukik az egész varázsa.
Szánalmas ez 125bpm oszt jóvan tendencia.
Viszont az ilyen tételekre lehet a legfaszább NKA-támogatásokat kapni.
te, aki csak akkor vagy képes végighallgatni egy három percnél hosszabb számot, ha azt egy olyan férfi írta, akibe szerelmes vagy, nyilván nem tartozol bele a target groupba.
Te Unhi, az a szerencse, hogy azt a zagyvaságot SENKI sem fogja érteni rajtad kívül, én már ezt sem értem.
Ma állt össze a tétel, ami egyébként homályos sejtésként már régóta motoszkál bennem, a jövő filológusai bizonyára kimutatják majd a szövegeimből az előzményeit. Szóval a tétel:
- Mindazon zenei műfajokban, amelyek lényegileg egyformák, a négerek kivétel nélkül mérföldekkel jobbak, mint a fehérek.
Majd amikor könyvet írok ebből, abban részletesen kifejtem, hogy mi az a lényegi egyformaság. Röviden az, hogy maguk a számok egymáshoz képest lényegileg nem különböznek nagyon és nem is akarnak (nem az a fontos, hogy különbözzenek); illetve gyakran a számok maguk is egyformák magukon belül, nincs verzerefrénbridgefaszom.
A könyvben azt is bebizonyítom majd, hogy a látszólagos ellenpéldák, vagyis az olyan egyforma műfajok, amiket néger ember nem játszik, pl. a drone metál, miért erősítik és nem cáfolják a tételt.
Majd a következő könyvben pedig bebizonyítom, hogy miért magasabb rendűek ezek a műfajok azoknál, amiket a fehér ember annyira szeret, pl. a háromperces popdaloknál, amelyek esztétikai ideológiája az egymástól különbözőségre épít, ámde persze ez a hamis tudat nyilvánvaló esete.
